Kesernyés tinóru

Jellemzés: Az ízletes vargányához hasonló, nagy termetű, vastag húsú tinóru. Kalapja világosbarnás, termőrétege zöldessárga. Húsa kissé kékül és kissé kesernyés ízű.

Kalap: Erősen domború, vastag húsú, 10-25 cm átmérőjű. Színe fehéresszürkés, halványbarnás, okkersárgás, kissé zöldesen szürkésbarnás. Fiatalon kissé molyhos. Az idős példányok kalapbőre gyakran táblásan repedező

Csöves rész: Fiatal korban sárga, de hamarosan zöldessárga, szürkészöldes lesz. Nyomásra, sérülésre kékeszölden foltosodik. Spórapora barnássárga.

Tönk: Középen duzzadt, hasas, ritkábban majdnem egyenletesen vastag. Alul elvékonyodó, sőt a talajban többnyire kihegyesedik, és gyökérszerűen folytatódik. Színe változó, sárgászürkés, szürkés Márnás, esetleg világosabb szürkésfehér vagy zöldesfehér. Helyenként, főleg alul olykor igen kevés vöröses szín is lehet rajta. Felületén igen finom, sokszor csak nagyítóval látható hálózatos rece van.

Hús: Igen kemény, merev, sárgás színű. többnyire halványan kissé kékül.

Szag és íz: Többé-kevésbé keserű ízű.

Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg tölgy- és bükkfák alatt termő gyökérkapcsolt gomba. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori, az utóbbi években erősen terjedőben van.

Mérgezés: Eléggé heves, más tünetekkel is kevert gyomor- és béltünetes mérgezést okoz.

Hasonló fajok: Az ehető tinórukkal könnyen összetéveszthető, mert tönkje többnyire nem vörös, így aki csak a vörös tönkű tinórukat kerüli, ehetőnek vélheti. Különösen fontos figyelni rá azért is, mert az ízletes vargúnyához igen hasonlít, attól főleg csak kékülő húsa, gyökerező tönkje és keserű íze különíti el. Hasonlít az ugyancsak mérgező rokon fajhoz, a farkastinóruhoz is, de annak tönkje már vörös színű. Hasonlít az összes többi barna kalapú tinóruhoz is, ezektől főleg csak a tönk alakja, rajzolata és a keserű íz különbözteti meg.