Fenyő tinóru

Jellemzés: Sárgásbarna, rozsdaszínű, ragadós kalapú, fenyvesben termő, közepes termetű tinóru. Sárga tönkjén, fiatal korban fölül finom, korpaszerű szemcsék vannak.

Kalap: Kúpos, félgömb alakú, domború, végül ellaposodó, 3-10 cm, átlagban 5-7 cm nagy. Felülete nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Színe sárgásbarna, kissé vöröses árnyalattal vagy vöröses Marna. Az idős gomba sárgásra fakul, különösen a szélén. A kalap bőre könnyen egészben lehúzható.

Csöves rész: Kezdetben szűk nyílású, fehéres vajsárga, később sárga és tág nyílású. A fiatal gombán kiizzadt sárgás, tejszerű folyadékcseppek láthatók. A spórapor barnássárga.

Tönk: Aránylag alacsony, eléggé egyenletes vastag vagy felfelé kissé vékonyodó, rostos, tömör, 4-6 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Világossárga, felső harmadán apró, gyöngyszerű, majd barnás, korpaszerű szemcséket láthatunk.

Hús: Lágy, halványsárga színű, nem változó.

Szag és íz: Kissé gyümölcsre emlékeztető ízű és szagú.

Termőhely és idő: Kora tavasztól késő őszig fenyvesben mindenütt gyakori. Fenyőfákkal gyökérkapcsolt gomba, meszes és homokos talajon tömegesen és bőven terem. Seregesen is előfordul. Aránylag kis termetű, ezért a fenyőtűk közül nem emelkedik magasra.

Felhasználás: A fiatal gomba frissen elkészítve jóízű, legjobb pörköltnek. Elkészítés előtt a kalap bőrét le kell húzni, különben az étel nyálkás lesz. Főzés közben megbarnul. Az idősebb példányok tönkjét és az elöregedett csöves termőréteget helyesebb lefejteni és eldobni. Nem eléggé állóképes, nehezen és rosszul szárad.

Hasonló fajok: A fenyőtinóru tulajdonképpen két egymáshoz igen hasonló faj, amelyek gyakorlati jelentősége egyforma. Hasonlók az ugyancsak ehető, ragadós kalapú, fenyvesben termő gyűrűstinóruk is, de azok jól megkülönböztethetők azáltal, hogy tönkjükön gallér is van. A többi tinóru viszont nem ragadós kalapú, és általában nem fenyvesben termő.