Császárgomba

Jellemzés: Piros kalapú, sárga tönkű, élénksárga lemezű, nagyobb termetű galléros gomba, nagy, fehér bocskorral.

Kalap: Félgömb alakúból domború, később kiterülő 5-20 cm széles. Narancsvörös de lehet tűzvörös vagy sárga is, tetején néha nagy, fehér burokmaradványok tapadnak. Széle finoman bordás. Bőre lehúzható.

Lemezek: Halványsárgák, később élénk citromsárgák, nem lefutók, szélesek, különösen a kalap szélén. Spórapora fehér. Spórái fehérek, tojásdadok.

Tönk: Hengeres, tömör, alul gumósan megvastagodó, 8-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Sárga, citromsárga vagy aranysárga. Gallérja is sárga, nagy, lelógó, felül finoman bordázott. A gumó szélén nagy, vastag, elálló, fehér színű, széles, zsákszerű bocskor van, amelynek felső széle több csúcsra széthasadozik.

Hús: Puha, sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgáspiros, a tönk közepében és aljában pedig fehér.

Szag és íz: Jóízű, gyengén kellemes illatú.

A fiatal gomba: Kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag, fehér burokban van.

Termőhely és idő: Leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák mellett, mert gyökérkapcsolt gomba. Előfordul fenyvesben és mogyorócserjék között is. A melegebb, száraz, agyagos talajt kedveli, mert a melegebb vidékek gombája. Melegebb években néhol tömegesen is előjön, de általában nem mondható gyakorinak. Június és október között, főleg augusztusban jelentkezik.

Felhasználás: Jóízű, ehető, közkedvelt és keresett gomba. A régi római idők óta ismert és az egyik legtöbbre tartott gombafaj. Igen ízletesen és sokféleképpen elkészíthető. Konzervnek, salátának és szárítmánynak is jó. Az ételt a főzéskor kioldódó sárga szín szépen megfesti.

Hasonló fajok: Minden hasonló galócától feltűnően és összetéveszthetetlenül megkülönbözteti élénksárga tönkje és lemezei. A mérgező légyölő galóca lemezei és tönkje fehér. A hasonló színű galambgombáknak nincsen gallérjuk és bocskoruk, tönkjük sem sárga, és húsuk pattanva törő.