Farkastinóru

Jellemzés: Tönkje hálózatosan recés, és alul meggyvörös. A csöves rész zöldessárga, nem piros, nyomásra kékül. Íze keserű.

Kalap: Félgömb alakú, domború, vastag húsú, 6-20 cm széles. Színe szürkésbarna, de halványsárgától a kifakult szürkéig több változatban előfordul. Elmosódottan foltos is lehet. Felszíne kezdetben bársonyos, molyhos, szarvasbőrszerű tapintású.

Csöves rész: Igen szűk nyílású, fiatalon sárga, később zöldessárga lesz. A nyomáshelyeken azonnal zöldeskékre vagy kékesfeketére színeződik. A spórapor barnássárga.

Tönk: Merev, tömör, megnyúlt. Többnyire alul gumós, a vastagodás alatt hegyesedő, kb. 6-15 cm hosszú, 2-6 cm vastag. Színe fent sárga, alul meggyvörös. A tönkön kárminpiros, bíborvörös színű hálózat látható, amely többnyire eléggé kifejlett.

Hús: Halványsárga, merev, kemény, megtörve kissé kékül.

Szag és íz: Szaga enyhén, de nem kellemesen savanykás. Kellemetlenül kesernyés ízű.

Termőhely és idő: Nyári, kora őszi gomba. Lomberdőben és fenyvesben, főleg meszes talajon terem. Gyökérkapcsolt gomba. Nálunk aránylag ritkán, és ahol előjön, ott is többnyire csak egyesével található.

Mérgezés: Mérgező. Elfogyasztása után rosszullét, hányás, hasmenés jelentkezik. Kesernyés íze miatt azonban többnyire nem eszik meg. Szárítva is kissé mérgező.

Hasonló fajok: Az ízletes vargányával és más ehető tinórufajokkal csak akkor téveszthető össze, ha a tönk vörös színe nem látszik. Ezért tilos a tinórugombák gyűjtése tönk nélkül, és csak a kalapoknak az árusítása. A molyhos tinórú karcsú tönkű, tönkjén vörös szín is lehet, de hálózat nincsen, íze pedig nem kesernyés. Igen hasonló hozzá az ugyancsak mérgező kesernyés tinóru. Ennek tönkje azonban többnyire vörös szín nélkül hálózatosan recés, és a tönk lefelé a talajban kihegyesedő, gyökérszerű részben folytatódik. Végül a változékony tinóru is hasonlít hozzá, de annak termőrétege vörös, és a tönkön a hálózat hosszú szemű. A sátántinóru pedig világos kalapú, hasasabb tönkű, hasonló gomba, de a csöves része is vörös.