Hánytató galambgomba

Jellemzés: Piros vagy lilás kalapú,fehér lemezű és tönkű,kisebb, törékeny galambgomba. Íze égetően csípős.

Kalap: Félgömb alakú, domború vagy lapos, 4-7 cm széles, de 11 cm-ig nőhet. Többnyire vékony húsú és törékeny. Színe vörös, rózsaszínű, élénklila, de gyakran kifakuló. Felülete kissé fénylő, a széle néha bordás. A kalap bőre lehúzható.

Lemezek: Sűrűn állók, de lehetnek néha ritkábban állók is. Nem lefutók, fehérek, vékonyak, törékenyek, morzsalékonyak. Spórapora fehér.

Tönk: Zömök, hengeres, 5-8 cm hosszú, 7-2 cm vastag, csövesedő. Tiszta fehér színű.

Hús: Fehér, nem nagyon merev, néha kissé vizenyős, de pattanva törő és morzsalékony.

Szag és íz: Kissé gyümölcsszagú, égetően csípős ízű. Főzés után a csípős íz mérséklődik.

Termőhely és idő: Lombos- és fenyőerdőben, főleg a nedves, nyirkosabb helyeken, a talajon terem. Gyökérkapcsolt gomba. Nyáron és ősszel, de inkább a hűvösebb, nedvesebb időben, helyenként gyakori.

Mérgezés: Nagyobb mennyiségben fogyasztva erős hányást, csikarást, hasmenést, kisebb fokú mérgezést okoz.

Hasonló fajok: A nem csípős ízű ehető, vörös kalapú galambgombák közül hasonlít rá a barnulóhúsú galambgomba, amelynek húsa színt vált és rossz szagú. A dióízű galambgombának a lemezei és a tönk alja többnyire rozsdafoltos, kalapbőre helyenként nem ér a kalap széléig. Az ízletes nagy galambgomba nem csípős, és a lemezei sárgák. A legjobban hasonlít hozzá a rózsás galambgomba, de annak kalapbőre többnyire kissé bársonyos és nem lehúzható, tönkje vastagabb, húsa sokkal merevebb. A borvörös galambgomba viszont csípős ízű, kisebb gomba, lemezei sárgák. Feltűnően hasonlít hozzá még a ritka sárguló piros galambgomba, amely ugyancsak csípős ízű és megárt, de kisebb termetű, és nyomásra citromsárgán foltosodik. Végül hasonló a kicsiny törékeny galambgomba, amelynek kalapja többnyire ibolyaszínű, lila, de lehet vörös, olajbarna, sőt helyenként zöldes is. Húsa égetően csípős ízű, és elfogyasztva rosszullétet okoz.