Gyilkos galóca

Jellemzés: Közepesen nagy termetű. Tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Lemezei fehérek. Húsa fehér és nem változik. A kalap színe zöld vagy barnászöld árnyalatú.

Kalap: Félgömb vagy harang alakúból domború, végül kiterülő, 5-12 cm nagy. Színe fehéres, sárgászöld, olajzöld, zöldesbarna, a szélén sokszor világosabb, selymes, szálas, többnyire kissé sötétebb sugaras rajzolattal. Bőre lehúzható. Tetején néha fehér burokmaradványok is lehetnek, de legtöbbször teljesen csupasz.

Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, a tönkre felkanyarodók, a tönköt nem érintik. A kalap szélén a legszélesebbek. Fehérek, néha - idősebb gombán - zöldes árnyalattal. Spórapora fehér. Spórái fehérek, gömbölydedek.

Tönk: Karcsú, lefelé vastagodó, alul gumósan megvastagodott, tömör, később lehet odvasodó, 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Színe fehér, gyakran halványzöldes színnel márványozott, gyűrűs rajzolatokkal. Gallérja jól fejlett, a fiatal gombán a lemezeket takarja, de később lelógó, többnyire bordásan csíkos. Bocskora fejlett, nagy, fehér, többnyire eléggé eláll a tönktől. Szedéskor a bocskor gyakran egészében a földben marad.

Hús: Puha, vizenyős, fehér, és színét nem változtatja. Hamar romlik.

Szag és íz: Szaga jellegzetes, kissé a nyers burgonyára emlékeztető különös szag, amely lehet édesen émelygős is. A fiatal gombán a szag alig érezhető. Nyersen és főzve is ízletes, ezért megtévesztő.

A fiatal gomba: Teljesen burokban van, ezért alakra a tojáshoz hasonló. Kettévágva benne a fejlődő kalap és tönk felismerhető, ilyenkor a kalap még fehér, a tönk bunkós része vastagabb. mint a kalap.

Termőhely és idő: Lomberdőkben, vegyes erdőkben terem. Leginkább tölgyfák alatt, de kivételesen fenyőfélék alatt is található, egyesével, vagy néhány példány a fától távolodó vonalak mentén. Nyári és őszi gomba, júniustól októberig terem. Melegkedvelő faj, a tőlünk északra fekvő országokban egyre ritkább. Nálunk gyakorinak mondható, az országban majdnem mindenütt előfordul.

Mérgezés: Igen súlyosan, halálosan mérgező gomba. A halállal végződő gombamérgezéseket nálunk legtöbbször a gyilkos galóca okozza.

Hasonló fajok: A gyilkos galóca hasonlít más galócákhoz, de összetéveszthető néhány ehető gombával is. Fiatal és fehérebb példányai különösen az erdőszéli csiperkéhez hasonlítanak. De a csiperkének rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen. A tarlógomba tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, bocskora nincsen. A zöld galambgombának és a sárgászöld pereszkének sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs. Ezen felül a sárgászöld pereszke lemezei és tönkje sárgás, a zöld galambgombák húsa pedig pattanva törik. A fiatal, burokba zárt gomba esetleg a bimbós pöfeteggel és a császárgomba fiataljaival is összetéveszthető. Az átmetszett gombán természetesen a tévedés azonnal szembeötlik. Hasonlít hozzá a citromgalóca, amelynek kalapja ugyancsak halványzöldes, zöldessárga színű, de pettyes, tönkje tövén pedig bocskor nem marad, csak a gumó felső szélén van meg a nyoma, mint körbefutó párkány, ránc vagy perem. Nyersen mérgező gomba. Fogyasztásra különben sem alkalmas, nem jó ízű. Régebben súlyosan mérgezőnek hitték, a gyilkos galócától ugyanis nem tudták biztosan elkülöníteni.