Kerti csiperke

Jellemzés: Kalapja fehér vagy barnásfehér, vastag húsú, lehúzható vastag bőrrel. Lemezei rózsaszínen át sötét csokoládébarna színűvé változnak. A tönk galléros.

Kalap: Félgömb alakúból kiterülő, 3-15 cm nagy, vastag húsú. A bőre csupasz, vastag, lehúzható. Színe krétafehér, szürkésfehér, sárgásfehér, selyemfényű, de lehet sárgásbarna, középen sötétebb barnás, sima vagy pikkelyes, esetleg cserepesen felszakadozó is. Nyomáshelyeken barnul, vagy esetleg vörös foltos lesz. Széle kezdetben aláhajló.

Lemezek: Nem lefutók, sűrűnállók, a tönk körül szabadon állnak, a kalap széle felé keskenyednek. A gallér soká borítja őket. Csak az igen fiatal példányokon fehérek, hamar rózsásfehérek, szép rózsaszínűek, majd húsvörösön át vörösesbarnák, végül csokoládészínűek, feketések lesznek. Spórapora bíborbarna. A spórák halvány bíborbarnák.

Tönk: Többnyire egyenletesen vastag, alul kissé gumós, 3-15 cm, de legtöbbször aránylag rövid, csak 3-8 cm hosszú, és I-3 cm vastag. Többnyire tömör, néha kissé odvasodó. Fehér, de lehet sárgásfehér, barnásfehér, különösen a tövén, amely lefelé kissé keskenyedik. Gallérja közepesen vagy jól fejlett, hártyás, fehér, ritkán sárgásfehér, néha leszakadozó, eltűnő.

Hús: A kalapban vastag, eléggé merev. Fehér, nem változó vagy csak kissé rózsásra színeződő. A tönk aljában néha kissé sárgul vagy rozsdás.

Szag és íz: Kellemes, közismert fűszeres, "csiperkegomba-illatú" (de nem ánizsszagú). A jellegzetes illat szárítva is felismerhető és más gombáktól ez is megkülönbözteti.

Termőhely és idő: Trágyás, de főleg csak füves helyeken, réteken, legelőkön és erdőszéleken, kertben, utak mentén, ritka akácosban mindenfelé igen gyakori. Fontos gomba, mert az országban sokfelé előfordul, és egész évben tömegesen terem. Már áprilistól, az esők után elég gyorsan megjelenik, és december elejéig hoz termőtestet.

Felhasználás: Sampinyon néven közismert és általánosan fogyasztott gomba. változatosan elkészíthető és kiadós. Jó levesnek, salátának, rántva, húshoz, ételízesítőnek és használható konzervekben, gombaporkeverékekben is. Jól szárad, de sajnos, nedvszívó és penészedő, ezért csak gondosan tárolva tartható el.

Hasonló fajok: Sokféle változata van. Leggyakoribb a sima, fehér alapú törzsalak, de gyakoriak a halványbarnás vagy sötétebb barnás kalapúak is, amelyeknek kalapja szálasan pikkelyes. Rokonai közül hasonlít hozzá az őzlábcsiperke, amelynek kalapja körben pikkelyes, nagy, barna, húsa a tönkben megtörve vörösödik. Trágyadombokon és erdőszélen találjuk. Az óriáscsiperke nagy, sárgásbarna, pikkelyes kalapú. A lemezek a tönk körül gyűrűben forrtak össze, lassan színeződnek el. Az erdőszéli csiperke karcsúbb, fehérebb, húsa sárgul. Ánizsillatú, csöves tönkű gomba. A sziki csiperke kalapja táblásan berepedező, szürkés, húsa pedig erősebben vörösödik. Legjobban hasonlít hozzá a kétspórás csiperke, amelynek húsa csak a lemezek feletti részen rózsaszínű kissé, a tönkben pedig barnuló. Egyéb külső tulajdonságaiban a kerti csiperkével megegyezik. Spórái azonban nem négyesével, hanem csak kettesével fejlődnek. Kertekben, legelőkön, útszélen, szemétdombon, házak körül, főleg szalmás trágyás, nem füves helyeken, a szabadban is terem. A gombapincékben mesterségesen termesztik. Végül igen hasonlít a kerti csiperkéhez a bocskoros csiperke. Ennek kalapja azonban többnyire szélesen lapos, pogácsaszerű. A tönk többnyire igen rövid, vastag, lefelé vékonyodó, fehér. A gallérja mélyen ül, többnyire a tőnk tövén található, mintha bocskor lenne, és gyakran kettős. Trágyás, nedves talajon, erdőben, ártéri területeken, helyenként nagy mennyiségben terem. Az itt felsorolt csiperkék ugyanolyan ízletes, jó, ehető gombák, mint a kerti csiperke. A csiperke több mérges gombával is összetéveszthető. Különösen vigyázni kell a gyilkos galócákkal való összecserélésre. A fő különbség a csiperke sötétedő lemeze és a gyilkos galóca bocskora, de különbözik a gomba szaga és termőhelye is. A nagy döggombától megkülönbözteti a csiperke vastag húsú kalapja, gallérja, lehúzható kalapbőre, és az is, hogy a nagy döggomba lemezei csak rózsaszínűre válnak. A téglavörös susulyka fiatal, fehérebb példányait is összetéveszthetik kisebb csiperkével. De annak gallérja nincs, lemezei legfeljebb világos fahéjszínűre barnulnak, kalapja kúpos és szálas, rostos, berepedező. A sárguló csiperke is hasonlít hozzá, de az főleg abban különbözik, hogy kellemetlen szagú, és citromsárgára színeződik. Az ehető tarlógombának lemezei fehérek, rózsásfehérek maradnak, és tönkje a kalapból csuklósan kifordítható. A tejpereszke lemezei is fehérek maradnak, és gallérja sincsen.