Erdőszéli csiperke

Jellemzés: Húsa ánizsszagú és megsárguló. A gomba nyomásra kívül is sárgul. A lemezek sokáig halványak, de végül csokoládébarnák, feketések lesznek. Tönkje csöves és talpas.

Kalap: Fiatalon tojás-, gyűszű- vagy hegyes harang alakú, nemegyszer szögletes, aránylag kicsiny, majd félgömb alakú, ernyőszerűen kiterülő, végül lapos lesz. 6-16 cm, de lehet 30 cm széles is. Húsa közepesen vastag. Bőre lehúzható, fehér, selymesen fényes, néha sárgás krémszínű, a nyomáshelyeken sárgásan foltosodik. Idős korban barnásszürkés, feketedő, néha pikkelyes is.

Lemezek: Fiatalon fehérek, halványszürkén át vörösesbarnára feketedők, de sokáig világos színűek. Néha a sötétedés a szürkésrozsdás árnyalaton is átmegy, máskor csak a barnásrozsdáson. Az idős gomba lemezei nyirkosak, vizesek.

Tönk: Karcsú, alul hirtelen kiszélesedő, talpszerű, gumós vastagodással, amely lehet szögletes vagy gömbölyded. Gyakran görbe, 5-15 cm, néha 25 cm hosszú,1-5 cm vastag. Színe fehér, de sárgán foltosodó, selymes, felülete finoman szálas és pelyhes. Az idős gomba tönkje, főleg a kalap alatt szürkülő, sötétedő, alján sárguló vagy rozsdás. Állománya szálas-rostos, belül hamar csövessé, üregessé válik. Gallérja fejlett, lehet kettős rétegű, vastag vagy hártyaszerű, alsó szélén pelyhes vattaszerű, fehér, néha szalmaszínű, elálló vagy lelógó.

A fiatal gomba: Tönkje hamar megnyúlik, és gumója aránylag széles, ugyanakkor a kalap még fejletlen, gyűszűszerű.

Hús: Kissé merev. Fehér, olykor sárguló, de többnyire csak a kalap bőre alatt és a tönktövében lehet sárgás. Az idősebb gomba húsa, különösen a tönkben, szürkülő, feketés is lehet.

Szag és íz: Íze kellemes, enyhén édeskés, diószerű. Szaga ánizsra, néha kissé keserű mandulára emlékeztet.

Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben, az erdőszéleken terem, akácos erdeinkben a leggyakoribb gombák közé tartozik. Ritkás erdőben, legeltetett erdőszéleken, erdei tisztásokon, bokros helyeken, erdei utakon, réten, kertben sokfelé gyakori. Nyári és őszi gomba, amely eső után májustól novemberig terem.

Felhasználás: Sokféleképpen elkészíthető jóízű csemegegomba, éppúgy, mint a kerti csiperke.

Hasonló fajok: Az erdőszéli csiperkék is egy összevont csoport, ide sorolható a közel rokon, de kisebb termetű, sárguló kalapú, ánizsszagú karcsú és hosszúlábú csiperke, melyek szintén ehetők, ha nem is elsőrangúak. Az erdőszéli csiperke sok gombához hasonlít. A mérges gombák közül a fehér gyilkos galócával téveszthető könnyen össze, mert lemezei kezdetben eléggé sokáig fehéresek lehetnek, és a tönk alja gumós. Alakja is karcsú, termőhelye is azonos, sőt a szaga is majdnem hasonló lehet, mert az ánizsszag fiatalon nem eléggé érezhető. A fiatal gyilkos galócával való összetévesztésre ezért fokozottan kell ügyelni. A gyilkos galóca legjobb megkülönböztető jele a teljesen fehéren maradó lemezek és a tönk alján a bocskor. A téglavörös susulyka fiatal példányai is hasonlítanak hozzá, itt a gallér hiánya a megkülönböztető jel, továbbá a kalap bőrének rostossága. Fiatalon mindegyik gomba még világos lemezű, alakra hasonló, és kívül többé-kevésbé fehér. Ezért a fiatal, ki nem nyílott erdőszéli csiperkét ne gyűjtse az, aki nem ismeri biztosan, és csak teljes tönkkel szabad szedni. A sárguló csiperkéktől legbiztosabban a szaga különbözteti meg, de azok sárgulása is sokkal erősebb, és kifejezetten citromszínű. A retekszagú fakógomba fehér színű változatától már gallérja is megkülönbözteti.